Adócsalás Áfa ügyekben: eljárások, kockázatok, védekezés (I. rész)

Ön is csak egy egyszerű szolgáltatást rendelt meg, vagy terméket vásárolt,
az alvállalkozója pedig számlát állított ki, amit befogadott és az Áfa
tartalmát levonta? Hogyan fordulhat elő mégis, hogy egy ilyen
mindennapos gazdasági eseményből adóhatósági vizsgálat, majd akár
költségvetési csalás miatti büntetőeljárás kerekedik?
Gyakran halljuk a kérdéseket: Ha az alvállalkozóm követett el
szabálytalanságot, arról nekem hogyan és miért kellett volna tudomással
bíznom? Egyáltalán meddig terjed az én ellenőrzési kötelezettségem, mint
számlabefogadó? Hogy lehet az, hogy a cégvezetőt később bűnösnek
találják költségvetési csalás miatt, holott egy korábbi adóellenőrzés
ugyanerre az időszakra vonatkozóan megállapítás nélkül zárult le? Miért
van az, hogy az adóhatóság látszólag önkényesen, csak a számlázási
láncolat egyik tagjánál tesz megállapítást, míg másokat érintetlenül hagy?
Kinek és mit kell bizonyítania egy adóellenőrzés vagy egy esetleges
bírósági szakasz során? Mi minősül pontosan adókijátszásnak a NAV
szemében?
Az alábbi – kétrészes – cikksorozatunkban ezekre a rendkívül fontos és sok
vállalkozót érintő kérdésekre igyekszünk választ adni. Az első részben a
probléma gyökerét, a releváns fogalmakat, az adóhatósági eljárások
típusait és a vizsgálati szempontokat járjuk körül, gyakorlati példákon
keresztül bemutatva, hogyan kerülhet egy vállalkozás az adóhatóság
célkeresztjébe egy befogadott számla miatt. A második részben pedig az
eljárás egyes fázisaiban fennálló védekezési lehetőségeket és stratégiákat
fogjuk részletezni annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest a
legkedvezőbb eredménnyel záruljon egy befogadott fiktív számla vagy
problémás ügylet miatt indult eljárás.

Fontos megjegyezni: Jelen cikk általános tájékoztatási célt szolgál, nem
minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak. Minden eset egyedi, ezért konkrét
ügyében kérje szakértő segítségét!

A “Csak” Gondatlanság és a Súlyos Következmények Határán

A legsúlyosabb következmény, a költségvetési csalás bűncselekménye
(korábbi és közismert nevén adócsalás) csak szándékosan követhető el. Ez
azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához az szükséges,
hogy az elkövető tudatában legyen annak, hogy jogellenesen csökkenti az
állam bevételét (pl. fiktív számlát fogad be és von le Áfát), vagy
jogosulatlanul vesz igénybe költségvetési támogatást, és ezt a cselekményt
akarja is.
Azonban a számlabefogadó tudattartalmának egy esetleges adóellenőrzés
alkalmával akkor is kiemelt szerep jut, ha a szándékosság nem bizonyítható
egyértelműen. Az adóhatóság (NAV) ugyanis nemcsak a büntetőjogi
szándékosságot vizsgálja, hanem az adózó kellő körültekintését is. Ennek
során a felek közötti gazdasági kapcsolatot, a partner kiválasztásának
körülményeit, az ügylet valós gazdasági tartalmát elemzik. Azt vizsgálják,
hogy a számlabefogadó tudata átfogta-e, vagy az adott helyzetben
elvárható gondosság mellett átfoghatta-e (fel kellett-e ismernie), hogy
potenciálisan adókijátszásban, egy problémás ügyletben vesz részt.
Amennyiben a vállalkozó a gazdasági esemény során, illetve a partnere
kiválasztásában nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel (erről később
részletesen), az a büntetőeljárás szempontjából “csak” egyfajta
gondatlanságnak minősülhet. Ez önmagában a büntetőjogi felelősséget
(költségvetési csalás vádját) általában nem alapozza meg. DE: ez a
gondatlanság, a kellő körültekintés hiánya elegendő lehet ahhoz, hogy az
adóhatóság az Áfa levonási jogot elvitassa, azaz a befogadott számla Áfa
tartalmát ne fogadja el levonhatóként. Ennek eredménye egy jelentős
adóhiány megállapítása, amely után az adóhatóság adóbírságot (amely
akár az adóhiány 50%-a is lehet) és késedelmi pótlékot is kiszabhat. Tehát,

még ha a börtöntől nem is kell tartani, súlyos anyagi következményekkel
járhat a partner nem megfelelő ellenőrzése.

Az Adócsalás/Költségvetési Csalás Fogalma és Elkövetési Módjai (Btk. 396. §)

A költségvetési csalás törvényi tényállása (a Büntető Törvénykönyvről szóló
2012. évi C. törvény 396. §-a) meglehetősen tág. Lényegében minden
olyan szándékos magatartás ide tartozik, amellyel valaki a költségvetésnek
(államháztartás alrendszereinek) vagyoni hátrányt okoz azáltal, hogy:

1. Költségvetésbe történő befizetési kötelezettséget (pl. Áfa, társasági
   adó, SZJA) megszeg, vagyoni előny szerzése végett.
2. Költségvetésből származó jogosulatlan előnyt szerez, tart fenn vagy
   jogosultságát illetően a költségvetés kezelőjét megtéveszti (pl.
   támogatás jogosulatlan igénylése).
   A leggyakoribb elkövetési forma kétségtelenül az Áfához kapcsolódik.
   Ennek tipikus esetei:

• Valós teljesítés nélküli fiktív számla befogadása: Olyan számla Áfa
  tartalmának levonásba helyezése, amely mögött nincs valós
  gazdasági esemény (sem termékmozgás, sem szolgáltatásnyújtás
  nem történt).
• Valós a teljesítés, de az nem a számlán szereplő felek között történt:
  A munka elvégzésre, az áru leszállításra került, de nem a számlát
  kiállító cég által (pl. “stróman” céget iktatnak be).
• Csalárd számlázási láncolatban való részvétel: A számla mögött van
  valós teljesítés, és a számlát kiállító fél is létező, működő cég, de a
  láncolatot eleve azzal a céllal hozták létre, hogy a lánc valamelyik
  pontján (jellemzően a “hiányzó kereskedőnél” – missing trader) az
  Áfa ne kerüljön befizetésre.
  Fontos kiemelni, hogy a költségvetési csalás bűntette már akkor is
  befejezettnek minősülhet, amikor a számlabefogadó a fiktív számla alapján
  az Áfa levonási jogával él (pl. benyújtja az Áfa bevallást, amelyben

szerepelteti a levonandó tételt). Ebben a klasszikus fiktív számlás esetben
a számlabefogadó lesz az elkövető (tettes), míg a számlakiállító (aki a
hamis bizonylatot szolgáltatta) bűnsegédként vonható felelősségre.
Természetesen a szerepek összetettebb láncolatokban felcserélődhetnek
vagy megoszthatnak.
A költségvetési csalás értékhatártól függően lehet vétség vagy bűntett, és a
büntetési tétel a vagyoni hátrány mértékével arányosan súlyosbodik,
egészen a szabadságvesztésig.

Az Adóhatósági Vizsgálat Fókuszában: Az Áfa Levonási Jog

Mielőtt a büntetőjogi következmények réme megjelenne, az ügy általában
az adóhatóság (NAV) előtt kezdődik egy ellenőrzés formájában. Az Áfa
levonási jogosultság vizsgálata során a NAV gyakorlatát alapvetően
meghatározza a Kúria 5/2016. (IX.26.) KMK véleménye (a továbbiakban:
KMK vélemény). Ez a vélemény három jól elkülöníthető esetet (tényállást)
különböztet meg, amelyek alapján a NAV az Áfa levonhatóságát megítéli.
Fontos tudni, hogy egy adóhatósági vizsgálat során egy ügylet jellemzően
akkor kerül célkeresztbe, ha a számlakiállító, vagy a láncolat egy korábbi
tagja a kiállított számla utáni Áfát nem fizette meg, bevallást nem nyújtott
be, adószámát felfüggesztették vagy törölték, esetleg más adóminimalizáló,
kockázatos gyakorlatot folytat (pl. hirtelen nagy forgalom, majd eltűnés). A
NAV kockázatelemző rendszere ezeket a cégeket kiszűri, és elindulhat az
ellenőrzés lefelé a láncolatban, egészen a végső számlabefogadóig.
(Önellenőrzés és Prevenció): Amennyiben felmerül a gyanúja, hogy a
múltban esetleg kétes hátterű alvállalkozótól fogadott be számlát és élt
adólevonási jogával, még bármilyen hivatalos eljárás megindulása előtt
érdemes lehet proaktívan lépni. Egy szakértői átvilágítás során átnézhetők
az adott ügylet vagy időszak dokumentumai, és az adóhatóságot
megelőzően feltárhatók az esetleges kockázatok. Így lehetőség nyílhat a
problémák önellenőrzéssel történő, kisebb anyagi áldozattal járó

orvoslására. Erről honlapunkon bővebben olvashat: https://molnaresmark.hu/szolgaltatasok.

Az Első Lépcső: A Jogkövetési Vizsgálat

A NAV többféle ellenőrzési típust alkalmazhat. Az egyik ilyen, az
adóellenőrzésnél jellemzően “enyhébbnek” tűnő eljárás a jogkövetési
vizsgálat.
Ennek elsődleges, hivatalos célja az adózók segítése, a jogkövető
magatartás ösztönzése. Egy időben gyorsabb (alapesetben 30 nap, bár
meghosszabbítható) és általában rövidebb időszakot felölelő vizsgálat,
mely során a NAV az adózásra vonatkozó előírások általános megtartását
ellenőrzi, kisebb hibákat, hiányosságokat tárhat fel. Ebben a szakaszban az
adózó még kaphat iránymutatást a hibák kijavítására.
Azonban a jogkövetési vizsgálatoknak van egy másik, újabban egyre
gyakoribb célja is. Az adóhatóság (beleértve a NAV nyomozó hatósági
jogkörrel is rendelkező Bűnügyi Igazgatóságát) felhasználhatja ezt az
eljárást arra, hogy egy későbbi büntetőeljáráshoz (nyomozáshoz), vagy
akár egy már ismeretlen tettessel szemben folyamatban lévő nyomozáshoz
adatokat és bizonyítékokat gyűjtsön az adóeljárás keretein belül. Ilyenkor a
vizsgálat során begyűjtött dokumentumokat (szerződések, számlák,
teljesítésigazolások stb.) és az eljárás során az adózó vagy képviselője
által tett nyilatkozatokat később a büntetőeljárásban használhatják fel,
ahogyan az is elképzelhető, hogy egy már folyamatban lévő büntetőeljárás
során titokban megfigyelik, lehallgatják a potenciális gyanúsítottakat,
információkat gyűjtve arról, hogy a jogkövetési vizsgálat során ki-kivel-miről
folytat egyeztetést. Ezért már ebben a szakaszban is érdemes
körültekintően eljárni és szükség esetén szakértő segítségét kérni.
Fontos előny: A jogkövetési vizsgálat ideje alatt, és azt követően is,
egészen egy esetleges “rendes” adóellenőrzés hivatalos megindulásáig
lehetőség van az érintett időszak önellenőrzésére. Ha tehát a jogkövetési
vizsgálat során merül fel kétség egy alvállalkozói számlával kapcsolatban,
még van mód a korrekcióra.

A Komolyabb Lépcső: Az Adóellenőrzés

Az adóellenőrzés már egy fajsúlyosabb eljárás. Az erről szóló előzetes
értesítés vagy a helyszínen átadott megbízólevél kézbesítésével kezdődik.
Ettől a ponttól kezdve beáll az önellenőrzési tilalom: az adózó az
ellenőrzéssel érintett adónemet és időszakot már nem helyesbítheti
önellenőrzéssel.
A NAV ellenőrzési szakterületének itt már kifejezetten az a feladata, hogy
az adóbevallások valóságtartalmát, az azok alapjául szolgáló gazdasági
eseményeket mélységében megvizsgálja. Ha eltérést talál a bevallott és a
tényleges adókötelezettség között, adókülönbözetet, illetve adóhiányt
állapít meg, és mulasztás esetén bírságot szab ki.
A befogadott számla hitelességét, a mögötte lévő teljesítés valódiságát és a
számlabefogadó kellő körültekintését az adóellenőrzés során a revizorok
fogják részletesen vizsgálni, és ennek eredménye alapján tesznek
megállapítást.

Mi Minősül Adókijátszásnak a NAV Gyakorlatában?

Mielőtt rátérnénk a KMK vélemény szerinti esetekre, érdemes tisztázni, mit
ért az adóhatóság adókijátszás alatt az Áfa rendszerében. Ez nem
feltétlenül csak a klasszikus fiktív számlázást jelenti. Adókijátszásnak
minősülhet például:

• Olyan Közösségen belüli, adómentes értékesítés színlelése, ahol az
  árut a valóságban nem fuvarozzák el a másik tagállam területére,
  hanem belföldön “feketén”, Áfa nélkül értékesítik.
• Olyan befogadott számlák utáni Áfa levonási jog gyakorlása, amelyek
  mögött nincs valós teljesítés (fiktív számla).
• Olyan számla utáni Áfa levonás, ahol volt ugyan teljesítés, de azt
  nem a számlán feltüntetett fél végezte el, és a számlabefogadó erről
  tudott vagy tudnia kellett volna.
• Olyan ügyletben való részvétel (akár a lánc végén lévő
  számlabefogadóként), ahol az adózó olyan Áfát vont le, amelyet a
  láncolat egy másik tagja csalárd módon nem fizetett be, és a
  számlabefogadónak ezt kellő körültekintés mellett fel kellett volna
  ismernie. Ez utóbbi a legnehezebben megfogható eset, itt van a
  legnagyobb szerepe a “tudta / tudnia kellett volna” vizsgálatának.

A KMK Vélemény Három Esete: Mikor Kérdőjelezhető meg az Áfa Levonás?

Az adóhatóság az Áfa levonási jog vizsgálatakor a már említett Kúria
5/2016. KMK vélemény alapján három fő helyzetet különböztet meg:

1. A számlában szereplő gazdasági esemény a valóságban NEM történt
   meg.

• Ez a klasszikus fiktív számla esete. A számla csak papíron létezik,
  mögötte nincs semmilyen valós termékértékesítés vagy
  szolgáltatásnyújtás. Az egyetlen célja a csalárd Áfa levonás vagy
  költségcsökkentés.
• Tudattartalom vizsgálata: Ebben az esetben a NAV álláspontja szerint
  szükségtelen és értelmezhetetlen annak vizsgálata, hogy a
  számlabefogadó tudott-e vagy tudnia kellett-e az adókijátszásról.
  Mivel nem történt semmi, a számlabefogadó szükségszerűen tudott
  róla, hiszen aktív résztvevője volt a színlelt ügylet létrehozásának. Itt
  a levonási jog elvitatása szinte automatikus, és nagy a kockázata a
  200%-os adóbírságnak és a büntető feljelentésnek is.

2. A gazdasági esemény megvalósult, DE nem a számlában szereplő felek
   között.

• Itt a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ténylegesen
  megtörtént (pl. az áru a számlabefogadó raktárába került, az építési

  munka elkészült). Az adóhatóság azonban bizonyítja, hogy a
  teljesítést a számlát kiállító adóalany nem végezte/végezhette el,
  hanem valaki más (pl. egy be nem jelentett alvállalkozó, maga a
  számlabefogadó “saját erőből”, vagy egy teljesen más cég).

• A számlabefogadó védekezése: Gyakran hivatkozik arra, hogy őt
  megtévesztették, jóhiszeműen úgy tudta, hogy a számlakiállító a
  tényleges teljesítő.

• NAV álláspontja: Az Áfa levonási jog alapvető feltétele, hogy a
  levonni kívánt adót egy másik adóalany jogszerűen hárítsa át a
  teljesített ügylet után (Áfa tv. 120. § a) pontja, Héa Irányelv 168. cikk
  a) pontja). Ebben az esetben, bár az ügylet teljesült, a számlakiállító
  ténylegesen nem teljesített és így jogszerűen nem háríthatott át Áfát.

• Tudattartalom vizsgálata: Itt már kulcsfontosságú a számlabefogadó
  tudattartalmának (tudta / tudnia kellett volna) vizsgálata. Az
  adóhatóságnak kell objektív körülményekkel (pl. a számlakiállító
  nyilvánvaló kapacitáshiánya, a kapcsolattartás módja, az ár
  aránytalansága, a szerződéses háttér hiányosságai) bizonyítania,
  hogy a számlabefogadó tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia
  kellett volna a valós helyzetről.

• Aktív vs. Passzív Részvétel: Itt különbséget tesz a gyakorlat:

  • Aktív: Ha a számlabefogadó tevőlegesen közreműködött a helyzet
    kialakításában (pl. ő maga szervezte be a “stróman” számlakiállítót).
    Ekkor a tudattartalmat nem kell ezen felül külön vizsgálni, a
    cselekedetei bizonyítják a szándékosságot.
  • Passzív: Ha a számlabefogadó csak elfogadta a másik fél által kínált
    konstrukciót, anélkül, hogy azt mélyebben vizsgálta volna. Ekkor kell
    a NAV-nak bizonyítania, hogy a körülmények alapján fel kellett volna
    ismernie a problémát (a “tudnia kellett volna” esete). Itt van nagyobb
    tere a védekezésnek a kellő körültekintés igazolásával.

3. A gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult,
   DE a számlakibocsátó (vagy a lánc korábbi tagja) csalárd magatartást
   tanúsított.

• Ez talán a legkomplexebb eset. A teljesítés valós, és azt a számlán
  szereplő fél végezte. Az Áfa levonás formai feltételei (számla,
  teljesítés) tehát teljesülnek.

• A probléma: Az adóhatóság azonban bizonyítja, hogy maga a
  számlakiállító, vagy egy korábbi szereplő a beszállítói láncban (pl.

  “körhinta csalás” esetén egy közbeiktatott cég) csalárd magatartást
  valósított meg, tipikusan azzal, hogy a fizetendő Áfát nem vallotta be
  és nem fizette meg.

• A kérdés: Elveszítheti-e a jóhiszeműnek tűnő számlabefogadó az
  adólevonási jogát más adóalanyok csalása miatt?

• NAV álláspontja és EUB gyakorlat: Igen, elveszítheti, ha az
  adóhatóság objektív körülményekkel bizonyítja, hogy a
  számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet,
  amelyre a levonási jogát alapítja, egy olyan láncolat része, amelyben
  adócsalás történik (hivatkozás pl. az EUB Mahagében/Dávid ügy C-
  80/11 és C-142/11 egyesített ügyek 49. pontjára).

• Tudattartalom vizsgálata: Ismét a “tudta / tudnia kellett volna” kérdése
  kerül előtérbe. Itt is vizsgálni kell a számlabefogadó által tanúsított
  kellő körültekintést. Fel kellett-e tűnnie gyanús körülményeknek (pl.
  irreálisan alacsony ár, a partner hirtelen megjelenése és nagy
  forgalma, a fizetési feltételek szokatlansága)?

Mit Vizsgál Valójában a NAV a “Kellő Körültekintés” Során?

A “kellő körültekintés” egy sokat emlegetett, de nehezen megfogható
fogalom. Nincs egy mindenre érvényes, tételes lista, amit ha az adózó
kipipál, akkor biztosan védve van. Az elvárható körültekintés mértéke
adózónként, ügyletenként és a körülményektől függően eltérő lehet. Amit
egy multinacionális cégtől elvárnak egy milliárdos beszerzésnél, azt nem
feltétlenül várják el egy kisvállalkozótól egy százezres megbízás esetén.
A NAV revizora jellemzően az alábbi objektív és szubjektív körülményeket
vizsgálja (a teljesség igénye nélkül):

• A Partner Ellenőrzése:
  • Megvoltak-e a partnernek (számlakiállítónak) a szerződés szerinti
    teljesítéshez szükséges személyi és tárgyi feltételei (iroda, telephely,
    alkalmazottak, gépek, eszközök, engedélyek)? Ezek arányban álltak
    a vállalt feladattal?
  • Hogyan került a számlabefogadó kapcsolatba a partnerrel (ajánlás,
    internetes keresés, régi partner)? Dokumentálták a kiválasztási
    folyamatot?
  • Létezik-e személyi összefonódás a számlázási láncolatban szereplő
    cégek között (tulajdonosok, ügyvezetők)?
  • Ellenőrizte-e a számlabefogadó a partner cégadatait (Cégközlöny,
    Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálata)?
  • Ellenőrizte-e a partner adóügyi státuszát a NAV publikus
    adatbázisaiban (volt-e közzétéve negatív információ: adószám
    felfüggesztés/törlés, nincs Áfa bevallást benyújtó státusz, végrehajtás
    alatt állás, KOMA - Kockázatos Adózók Minősítése)?
  • Kértek-e referenciákat a partnertől?
• Az Ügylet Körülményei:
  • Volt-e írásbeli szerződés, és az részletesen tartalmazta-e a feladatot,
    az árat, a határidőket, a felelősségi köröket?
  • A számlán szereplő ár reális volt-e a piaci árakhoz képest? (A
    feltűnően alacsony ár gyanúra adhat okot.)
  • A teljesítés igazolása megfelelően dokumentált-e (teljesítésigazolás,
    átadás-átvételi jegyzőkönyv, szállítólevél, fotók, munkalapok)?
  • A fizetés módja (átutalás vs. készpénz) összhangban van-e az ügylet
    jellegével és nagyságrendjével? (Nagyobb összegű készpénzes
    fizetés kockázatosabb lehet.)
• A Számlabefogadó Magatartása:
  • Milyen belső eljárásrendet alkalmaz a cég a beszállítók
    kiválasztására és ellenőrzésére?
  • A számlabefogadó cég mérete, piaci pozíciója, szakmai tapasztalata
    alapján elvárható volt-e, hogy felismerje a gyanús jeleket?
    Fontos Garanciális Szabály: Az adózás rendjéről szóló törvény (Air. 99. §)
    kimondja, hogy az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles
    tisztázni és bizonyítani. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az
    adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni, és a nem bizonyított tény,
    körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem
    értékelhető. Az adóhatóság tehát csak a kétséget kizáró módon bizonyított
    tények alapján tehet megállapítást az adózó terhére. A puszta gyanú, a
    valószínűsítés nem elegendő.
    Az Európai Bíróság Iránymutatása: Érdemes megemlíteni az EUB C-
    512/21. számú ügyben (Aquila Part Prod Com) hozott ítéletét is, amely

megerősítette, hogy nem várható el az adózótól, hogy olyan összetett és
alapos ellenőrzéseket végezzen az alvállalkozójánál, mint amelyeket maga
az adóhatóság folytathat le. Az adózónak az “ésszerűen elvárható”
intézkedéseket kell megtennie, amelyek birtokában vannak, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy ügyletei nem vezetnek adókijátszáshoz.
Eltérő Megítélés a Láncolatban: A fentiekből következik az a gyakorlatban
tapasztalható jelenség is, hogy az adóhatóság nem feltétlenül a láncolat
minden tagjánál tesz megállapítást. Előfordulhat, hogy ugyanazon
számlázott szolgáltatás esetében csak az első vevőnél vitatják el az
adólevonási jogot (aki közvetlenül a “problémás” cégtől kapta a számlát).
Annál a cégnél viszont, akinek ez az első vevő továbbszámlázott, már nem
lesz megállapítás. Ennek oka, hogy a második (vagy további) vevő
esetében az ellenőrzési kötelezettség már csak az ő közvetlen szállítójára
terjed ki, és joggal feltételezhette, hogy az ő partnere már ellenőrizte a saját
alvállalkozóját. Azaz, minél távolabb kerülünk a láncolatban a csalárd
módon eljáró cégtől, annál kisebb az esélye, hogy a “tudnia kellett volna”
feltétel bizonyítható legyen.

A Végjáték: Adóbírság és Büntető Feljelentés

Amennyiben az adóellenőrzés az Áfa levonási jog elvitatásával,
adóhiánynak minősülő adókülönbözet megállapításával zárul, annak
komoly anyagi következményei vannak:

• Adóhiány: Meg kell fizetni a levonásból kizárt Áfa összegét.
• Adóbírság: Az adóhiány után alapesetben annak 50%-áig terjedő
  bírság szabható ki.
• Késedelmi pótlék: Az adóhiány után a jegybanki alapkamat
  kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi pótlékot kell fizetni.
  Súlyosbító körülmény: Ha az adóhiány bevétel eltitkolásával, hamis
  bizonylatok (pl. fiktív számla), könyvek, nyilvántartások felhasználásával,
  meghamisításával vagy megsemmisítésével függ össze, a törvény
  kötelezően az adóhiány 200%-ának megfelelő adóbírság kiszabását írja
  elő! Kijelenthető, hogy a fiktív számlás esetekben (KMK vélemény 1. pont),
  illetve ahol a számlabefogadó adókijátszásban való aktív szerepe

bizonyított (KMK vélemény 2. pont aktív esete), a revízió szinte kivétel
nélkül a 200%-os bírságot alkalmazza.
A Büntetőeljárás Megindítása: A 200%-os bírság kiszabása mellett ezekben
az esetekben a revízió szinte automatikusan büntető feljelentéssel
(jelzéssel) él a NAV bűnügyi szakterülete (Pénzügyi Nyomozók
Igazgatósága) felé. Ezzel megindul a büntetőeljárás költségvetési csalás
gyanúja miatt, amely már egy teljesen más dimenzióba helyezi az ügyet,
ahol a cégvezető személyes felelőssége és akár szabadságvesztése is
felmerülhet.
(Folytatás Következik): Cikksorozatunk második részében részletesen
foglalkozunk majd azzal, hogy milyen védekezési lehetőségek és stratégiák
állnak rendelkezésre az adóellenőrzés és az esetleges büntetőeljárás
során, hogyan lehet hatékonyan cáfolni a NAV megállapításait, és mit
tehetünk a kockázatok minimalizálása érdekében.

A jelen cikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül a Molnár és Társa Ügyvédi Társulás egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleményének vagy jogi állásfoglalásának, adótanácsadásnak. A Molnár és Társa Ügyvédi Társulás a jelen cikkben foglaltak egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.