Ön is csak egy egyszerű szolgáltatást rendelt meg, vagy terméket vásárolt, az alvállalkozója pedig számlát állított ki, amit befogadott és az Áfa tartalmát levonta? Hogyan fordulhat elő mégis, hogy egy ilyen mindennapos gazdasági eseményből adóhatósági vizsgálat, majd akár költségvetési csalás miatti büntetőeljárás kerekedik?
Gyakran halljuk a kérdéseket: Ha az alvállalkozóm követett el szabálytalanságot, arról nekem hogyan és miért kellett volna tudomással bíznom? Egyáltalán meddig terjed az én ellenőrzési kötelezettségem, mint számlabefogadó? Hogy lehet az, hogy a cégvezetőt később bűnösnek találják költségvetési csalás miatt, holott egy korábbi adóellenőrzés ugyanerre az időszakra vonatkozóan megállapítás nélkül zárult le? Miért van az, hogy az adóhatóság látszólag önkényesen, csak a számlázási láncolat egyik tagjánál tesz megállapítást, míg másokat érintetlenül hagy? Kinek és mit kell bizonyítania egy adóellenőrzés vagy egy esetleges bírósági szakasz során? Mi minősül pontosan adókijátszásnak a NAV szemében?
Az alábbi – kétrészes – cikksorozatunkban ezekre a rendkívül fontos és sok vállalkozót érintő kérdésekre igyekszünk választ adni. Az első részben a probléma gyökerét, a releváns fogalmakat, az adóhatósági eljárások típusait és a vizsgálati szempontokat járjuk körül, gyakorlati példákon keresztül bemutatva, hogyan kerülhet egy vállalkozás az adóhatóság célkeresztjébe egy befogadott számla miatt.
Fontos megjegyezni: Jelen cikk általános tájékoztatási célt szolgál, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak. Minden eset egyedi, ezért konkrét ügyében kérje szakértő segítségét!
„Csak” Gondatlanság és a Súlyos Következmények Határán
A legsúlyosabb következmény, a költségvetési csalás bűncselekménye (korábbi és közismert nevén adócsalás) csak szándékosan követhető el. Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához az szükséges, hogy az elkövető tudatában legyen annak, hogy jogellenesen csökkenti az állam bevételét (pl. fiktív számlát fogad be és von le Áfát), vagy jogosulatlanul vesz igénybe költségvetési támogatást, és ezt a cselekményt akarja is.
Azonban a számlabefogadó tudattartalmának egy esetleges adóellenőrzés alkalmával akkor is kiemelt szerep jut, ha a szándékosság nem bizonyítható egyértelműen. Az adóhatóság (NAV) ugyanis nemcsak a büntetőjogi szándékosságot vizsgálja, hanem az adózó kellő körültekintését is. Ennek során a felek közötti gazdasági kapcsolatot, a partner kiválasztásának körülményeit, az ügylet valós gazdasági tartalmát elemzik. Azt vizsgálják, hogy a számlabefogadó tudata átfogta-e, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett átfoghatta-e (fel kellett-e ismernie), hogy potenciálisan adókijátszásban, egy problémás ügyletben vesz részt.
Amennyiben a vállalkozó a gazdasági esemény során, illetve a partnere kiválasztásában nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel (erről később részletesen), az a büntetőeljárás szempontjából “csak” egyfajta gondatlanságnak minősülhet. Ez önmagában a büntetőjogi felelősséget (költségvetési csalás vádját) általában nem alapozza meg. DE: ez a gondatlanság, a kellő körültekintés hiánya elegendő lehet ahhoz, hogy az adóhatóság az Áfa levonási jogot elvitassa, azaz a befogadott számla Áfa tartalmát ne fogadja el levonhatóként. Ennek eredménye egy jelentős adóhiány megállapítása, amely után az adóhatóság adóbírságot (amely akár az adóhiány 50%-a is lehet) és késedelmi pótlékot is kiszabhat. Tehát, még ha a börtöntől nem is kell tartani, súlyos anyagi következményekkel járhat a partner nem megfelelő ellenőrzése.
Az Adócsalás/Költségvetési Csalás Fogalma és Elkövetési Módjai (Btk. 396. §)
A költségvetési csalás törvényi tényállása (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 396. §-a) meglehetősen tág. Lényegében minden olyan szándékos magatartás ide tartozik, amellyel valaki a költségvetésnek (államháztartás alrendszereinek) vagyoni hátrányt okoz azáltal, hogy:
- Költségvetésbe történő befizetési kötelezettséget (pl. Áfa, társasági adó, SZJA) megszeg, vagyoni előny szerzése végett.
- Költségvetésből származó jogosulatlan előnyt szerez, tart fenn vagy jogosultságát illetően a költségvetés kezelőjét megtéveszti (pl. támogatás jogosulatlan igénylése).
A leggyakoribb elkövetési forma kétségtelenül az Áfához kapcsolódik. Ennek tipikus esetei:
- Valós teljesítés nélküli fiktív számla befogadása: Olyan számla Áfa tartalmának levonásba helyezése, amely mögött nincs valós gazdasági esemény (sem termékmozgás, sem szolgáltatásnyújtás nem történt).
- Valós a teljesítés, de az nem a számlán szereplő felek között történt: A munka elvégzésre, az áru leszállításra került, de nem a számlát kiállító cég által (pl. “stróman” céget iktatnak be).
- Csalárd számlázási láncolatban való részvétel: A számla mögött van valós teljesítés, és a számlát kiállító fél is létező, működő cég, de a láncolatot eleve azzal a céllal hozták létre, hogy a lánc valamelyik pontján (jellemzően a “hiányzó kereskedőnél” – missing trader) az Áfa ne kerüljön befizetésre.
Fontos kiemelni, hogy a költségvetési csalás bűntette már akkor is befejezettnek minősülhet, amikor a számlabefogadó a fiktív számla alapján az Áfa levonási jogával él (pl. benyújtja az Áfa bevallást, amelyben szerepelteti a levonandó tételt). Ebben a klasszikus fiktív számlás esetben a számlabefogadó lesz az elkövető (tettes), míg a számlakiállító (aki a hamis bizonylatot szolgáltatta) bűnsegédként vonható felelősségre. Természetesen a szerepek összetettebb láncolatokban felcserélődhetnek vagy megoszthatnak.
A költségvetési csalás értékhatártól függően lehet vétség vagy bűntett, és a büntetési tétel a vagyoni hátrány mértékével arányosan súlyosbodik, egészen a szabadságvesztésig.
Az Adóhatósági Vizsgálat Fókuszában: Az Áfa Levonási Jog
Mielőtt a büntetőjogi következmények réme megjelenne, az ügy általában az adóhatóság (NAV) előtt kezdődik egy ellenőrzés formájában. Az Áfa levonási jogosultság vizsgálata során a NAV gyakorlatát alapvetően meghatározza a Kúria 5/2016. (IX.26.) KMK véleménye (a továbbiakban: KMK vélemény). Ez a vélemény három jól elkülöníthető esetet (tényállást) különböztet meg, amelyek alapján a NAV az Áfa levonhatóságát megítéli.
Fontos tudni, hogy egy adóhatósági vizsgálat során egy ügylet jellemzően akkor kerül célkeresztbe, ha a számlakiállító, vagy a láncolat egy korábbi tagja a kiállított számla utáni Áfát nem fizette meg, bevallást nem nyújtott be, adószámát felfüggesztették vagy törölték, esetleg más adóminimalizáló, kockázatos gyakorlatot folytat (pl. hirtelen nagy forgalom, majd eltűnés). A NAV kockázatelemző rendszere ezeket a cégeket kiszűri, és elindulhat az ellenőrzés lefelé a láncolatban, egészen a végső számlabefogadóig.
(Önellenőrzés és Prevenció): Amennyiben felmerül a gyanúja, hogy a múltban esetleg kétes hátterű alvállalkozótól fogadott be számlát és élt adólevonási jogával, még bármilyen hivatalos eljárás megindulása előtt érdemes lehet proaktívan lépni. Egy szakértői átvilágítás során átnézhetők az adott ügylet vagy időszak dokumentumai, és az adóhatóságot megelőzően feltárhatók az esetleges kockázatok. Így lehetőség nyílhat a problémák önellenőrzéssel történő, kisebb anyagi áldozattal járó orvoslására. Erről honlapunkon bővebben olvashat: https://molnaresmark.hu/szolgaltatasok.
Az Első Lépcső: A Jogkövetési Vizsgálat
A NAV többféle ellenőrzési típust alkalmazhat. Az egyik ilyen, az adóellenőrzésnél jellemzően “enyhébbnek” tűnő eljárás a jogkövetési vizsgálat.
Ennek elsődleges, hivatalos célja az adózók segítése, a jogkövető magatartás ösztönzése. Egy időben gyorsabb (alapesetben 30 nap, bár meghosszabbítható) és általában rövidebb időszakot felölelő vizsgálat, mely során a NAV az adózásra vonatkozó előírások általános megtartását ellenőrzi, kisebb hibákat, hiányosságokat tárhat fel. Ebben a szakaszban az adózó még kaphat iránymutatást a hibák kijavítására.
Azonban a jogkövetési vizsgálatoknak van egy másik, újabban egyre gyakoribb célja is. Az adóhatóság (beleértve a NAV nyomozó hatósági jogkörrel is rendelkező Bűnügyi Igazgatóságát) felhasználhatja ezt az eljárást arra, hogy egy későbbi büntetőeljáráshoz (nyomozáshoz), vagy akár egy már ismeretlen tettessel szemben folyamatban lévő nyomozáshoz adatokat és bizonyítékokat gyűjtsön az adóeljárás keretein belül. Ilyenkor a vizsgálat során begyűjtött dokumentumokat (szerződések, számlák, teljesítésigazolások stb.) és az eljárás során az adózó vagy képviselője által tett nyilatkozatokat később a büntetőeljárásban használhatják fel, ahogyan az is elképzelhető, hogy egy már folyamatban lévő büntetőeljárás során titokban megfigyelik, lehallgatják a potenciális gyanúsítottakat, információkat gyűjtve arról, hogy a jogkövetési vizsgálat során ki-kivel-miről folytat egyeztetést. Ezért már ebben a szakaszban is érdemes körültekintően eljárni és szükség esetén szakértő segítségét kérni.
Fontos előny: A jogkövetési vizsgálat ideje alatt, és azt követően is, egészen egy esetleges “rendes” adóellenőrzés hivatalos megindulásáig lehetőség van az érintett időszak önellenőrzésére. Ha tehát a jogkövetési vizsgálat során merül fel kétség egy alvállalkozói számlával kapcsolatban, még van mód a korrekcióra.
A Komolyabb Lépcső: Az Adóellenőrzés
Az adóellenőrzés már egy fajsúlyosabb eljárás. Az erről szóló előzetes értesítés vagy a helyszínen átadott megbízólevél kézbesítésével kezdődik. Ettől a ponttól kezdve beáll az önellenőrzési tilalom: az adózó az ellenőrzéssel érintett adónemet és időszakot már nem helyesbítheti önellenőrzéssel.
A NAV ellenőrzési szakterületének itt már kifejezetten az a feladata, hogy az adóbevallások valóságtartalmát, az azok alapjául szolgáló gazdasági eseményeket mélységében megvizsgálja. Ha eltérést talál a bevallott és a tényleges adókötelezettség között, adókülönbözetet, illetve adóhiányt állapít meg, és mulasztás esetén bírságot szab ki.
A befogadott számla hitelességét, a mögötte lévő teljesítés valódiságát és a számlabefogadó kellő körültekintését az adóellenőrzés során a revizorok fogják részletesen vizsgálni, és ennek eredménye alapján tesznek megállapítást.
Mi Minősül Adókijátszásnak a NAV Gyakorlatában?
Mielőtt rátérnénk a KMK vélemény szerinti esetekre, érdemes tisztázni, mit ért az adóhatóság adókijátszás alatt az Áfa rendszerében. Ez nem feltétlenül csak a klasszikus fiktív számlázást jelenti. Adókijátszásnak minősülhet például:
- Olyan Közösségen belüli, adómentes értékesítés színlelése, ahol az árut a valóságban nem fuvarozzák el a másik tagállam területére, hanem belföldön “feketén”, Áfa nélkül értékesítik.
- Olyan befogadott számlák utáni Áfa levonási jog gyakorlása, amelyek mögött nincs valós teljesítés (fiktív számla).
- Olyan számla utáni Áfa levonás, ahol volt ugyan teljesítés, de azt nem a számlán feltüntetett fél végezte el, és a számlabefogadó erről tudott vagy tudnia kellett volna.
- Olyan ügyletben való részvétel (akár a lánc végén lévő számlabefogadóként), ahol az adózó olyan Áfát vont le, amelyet a láncolat egy másik tagja csalárd módon nem fizetett be, és a számlabefogadónak ezt kellő körültekintés mellett fel kellett volna ismernie. Ez utóbbi a legnehezebben megfogható eset, itt van a legnagyobb szerepe a “tudta / tudnia kellett volna” vizsgálatának.
A KMK Vélemény Három Esete: Mikor Kérdőjelezhető meg az Áfa Levonás?
Az adóhatóság az Áfa levonási jog vizsgálatakor a már említett Kúria 5/2016. KMK vélemény alapján három fő helyzetet különböztet meg:
A számlában szereplő gazdasági esemény a valóságban NEM történt meg.
Ez a klasszikus fiktív számla esete. A számla csak papíron létezik, mögötte nincs semmilyen valós termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás. Az egyetlen célja a csalárd Áfa levonás vagy költségcsökkentés.
Tudattartalom vizsgálata: Ebben az esetben a NAV álláspontja szerint szükségtelen és értelmezhetetlen annak vizsgálata, hogy a számlabefogadó tudott-e vagy tudnia kellett-e az adókijátszásról. Mivel nem történt semmi, a számlabefogadó szükségszerűen tudott róla, hiszen aktív résztvevője volt a színlelt ügylet létrehozásának. Itt a levonási jog elvitatása szinte automatikus, és nagy a kockázata a 200%-os adóbírságnak és a büntető feljelentésnek is.
A gazdasági esemény megvalósult, DE nem a számlában szereplő felek között.
Itt a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ténylegesen megtörtént (pl. az áru a számlabefogadó raktárába került, az építési munka elkészült). Az adóhatóság azonban bizonyítja, hogy a teljesítést a számlát kiállító adóalany nem végezte/végezhette el, hanem valaki más (pl. egy be nem jelentett alvállalkozó, maga a számlabefogadó “saját erőből”, vagy egy teljesen más cég).
A számlabefogadó védekezése: Gyakran hivatkozik arra, hogy őt megtévesztették, jóhiszeműen úgy tudta, hogy a számlakiállító a tényleges teljesítő.
NAV álláspontja: Az Áfa levonási jog alapvető feltétele, hogy a levonni kívánt adót egy másik adóalany jogszerűen hárítsa át a teljesített ügylet után (Áfa tv. 120. § a) pontja, Héa Irányelv 168. cikk a) pontja). Ebben az esetben, bár az ügylet teljesült, a számlakiállító ténylegesen nem teljesített és így jogszerűen nem háríthatott át Áfát.
Tudattartalom vizsgálata: Itt már kulcsfontosságú a számlabefogadó tudattartalmának (tudta / tudnia kellett volna) vizsgálata. Az adóhatóságnak kell objektív körülményekkel (pl. a számlakiállító nyilvánvaló kapacitáshiánya, a kapcsolattartás módja, az ár aránytalansága, a szerződéses háttér hiányosságai) bizonyítania, hogy a számlabefogadó tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna a valós helyzetről.
Aktív vs. Passzív Részvétel: Itt különbséget tesz a gyakorlat:
- Aktív: Ha a számlabefogadó tevőlegesen közreműködött a helyzet kialakításában (pl. ő maga szervezte be a “stróman” számlakiállítót). Ekkor a tudattartalmat nem kell ezen felül külön vizsgálni, a cselekedetei bizonyítják a szándékosságot.
- Passzív: Ha a számlabefogadó csak elfogadta a másik fél által kínált konstrukciót, anélkül, hogy azt mélyebben vizsgálta volna. Ekkor kell a NAV-nak bizonyítania, hogy a körülmények alapján fel kellett volna ismernie a problémát (a “tudnia kellett volna” esete). Itt van nagyobb tere a védekezésnek a kellő körültekintés igazolásával.
A gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, DE a számlakibocsátó (vagy a lánc korábbi tagja) csalárd magatartást tanúsított.
Ez talán a legkomplexebb eset. A teljesítés valós, és azt a számlán szereplő fél végezte. Az Áfa levonás formai feltételei (számla, teljesítés) tehát teljesülnek.
A probléma: Az adóhatóság azonban bizonyítja, hogy maga a számlakiállító, vagy egy korábbi szereplő a beszállítói láncban (pl. “körhinta csalás” esetén egy közbeiktatott cég) csalárd magatartást valósított meg, tipikusan azzal, hogy a fizetendő Áfát nem vallotta be és nem fizette meg.
A kérdés: Elveszítheti-e a jóhiszeműnek tűnő számlabefogadó az adólevonási jogát más adóalanyok csalása miatt?
NAV álláspontja és EUB gyakorlat: Igen, elveszítheti, ha az adóhatóság objektív körülményekkel bizonyítja, hogy a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet, amelyre a levonási jogát alapítja, egy olyan láncolat része, amelyben adócsalás történik (hivatkozás pl. az EUB Mahagében/Dávid ügy C-80/11 és C-142/11 egyesített ügyek 49. pontjára).
Tudattartalom vizsgálata: Ismét a “tudta / tudnia kellett volna” kérdése kerül előtérbe. Itt is vizsgálni kell a számlabefogadó által tanúsított kellő körültekintést. Fel kellett-e tűnnie gyanús körülményeknek (pl. irreálisan alacsony ár, a partner hirtelen megjelenése és nagy forgalma, a fizetési feltételek szokatlansága)?
Mit Vizsgál Valójában a NAV a „Kellő Körültekintés” Során?
A “kellő körültekintés” egy sokat emlegetett, de nehezen megfogható fogalom. Nincs egy mindenre érvényes, tételes lista, amit ha az adózó kipipál, akkor biztosan védve van. Az elvárható körültekintés mértéke adózónként, ügyletenként és a körülményektől függően eltérő lehet. Amit egy multinacionális cégtől elvárnak egy milliárdos beszerzésnél, azt nem feltétlenül várják el egy kisvállalkozótól egy százezres megbízás esetén.
A NAV revizora jellemzően az alábbi objektív és szubjektív körülményeket vizsgálja (a teljesség igénye nélkül):
A Partner Ellenőrzése:
- Megvoltak-e a partnernek (számlakiállítónak) a szerződés szerinti teljesítéshez szükséges személyi és tárgyi feltételei (iroda, telephely, alkalmazottak, gépek, eszközök, engedélyek)? Ezek arányban álltak a vállalt feladattal?
- Hogyan került a számlabefogadó kapcsolatba a partnerrel (ajánlás, internetes keresés, régi partner)? Dokumentálták a kiválasztási folyamatot?
- Létezik-e személyi összefonódás a számlázási láncolatban szereplő cégek között (tulajdonosok, ügyvezetők)?
- Ellenőrizte-e a számlabefogadó a partner cégadatait (Cégközlöny, Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálata)?
- Ellenőrizte-e a partner adóügyi státuszát a NAV publikus adatbázisaiban (volt-e közzétéve negatív információ: adószám felfüggesztés/törlés, nincs Áfa bevallást benyújtó státusz, végrehajtás alatt állás, KOMA - Kockázatos Adózók Minősítése)?
- Kértek-e referenciákat a partnertől?
Az Ügylet Körülményei:
- Volt-e írásbeli szerződés, és az részletesen tartalmazta-e a feladatot, az árat, a határidőket, a felelősségi köröket?
- A számlán szereplő ár reális volt-e a piaci árakhoz képest? (A feltűnően alacsony ár gyanúra adhat okot.)
- A teljesítés igazolása megfelelően dokumentált-e (teljesítésigazolás, átadás-átvételi jegyzőkönyv, szállítólevél, fotók, munkalapok)?
- A fizetés módja (átutalás vs. készpénz) összhangban van-e az ügylet jellegével és nagyságrendjével? (Nagyobb összegű készpénzes fizetés kockázatosabb lehet.)
A Számlabefogadó Magatartása:
- Milyen belső eljárásrendet alkalmaz a cég a beszállítók kiválasztására és ellenőrzésére?
- A számlabefogadó cég mérete, piaci pozíciója, szakmai tapasztalata alapján elvárható volt-e, hogy felismerje a gyanús jeleket?
Fontos Garanciális Szabály: Az adózás rendjéről szóló törvény (Air. 99. §) kimondja, hogy az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni, és a nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető. Az adóhatóság tehát csak a kétséget kizáró módon bizonyított tények alapján tehet megállapítást az adózó terhére. A puszta gyanú, a valószínűsítés nem elegendő.
Az Európai Bíróság Iránymutatása: Érdemes megemlíteni az EUB C-512/21. számú ügyben (Aquila Part Prod Com) hozott ítéletét is, amely megerősítette, hogy nem várható el az adózótól, hogy olyan összetett és alapos ellenőrzéseket végezzen az alvállalkozójánál, mint amelyeket maga az adóhatóság folytathat le. Az adózónak az “ésszerűen elvárható” intézkedéseket kell megtennie, amelyek birtokában vannak, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ügyletei nem vezetnek adókijátszáshoz.
Eltérő Megítélés a Láncolatban: A fentiekből következik az a gyakorlatban tapasztalható jelenség is, hogy az adóhatóság nem feltétlenül a láncolat minden tagjánál tesz megállapítást. Előfordulhat, hogy ugyanazon számlázott szolgáltatás esetében csak az első vevőnél vitatják el az adólevonási jogot (aki közvetlenül a “problémás” cégtől kapta a számlát). Annál a cégnél viszont, akinek ez az első vevő továbbszámlázott, már nem lesz megállapítás. Ennek oka, hogy a második (vagy további) vevő esetében az ellenőrzési kötelezettség már csak az ő közvetlen szállítójára terjed ki, és joggal feltételezhette, hogy az ő partnere már ellenőrizte a saját alvállalkozóját. Azaz, minél távolabb kerülünk a láncolatban a csalárd módon eljáró cégtől, annál kisebb az esélye, hogy a “tudnia kellett volna” feltétel bizonyítható legyen.
A Végjáték: Adóbírság és Büntető Feljelentés
Amennyiben az adóellenőrzés az Áfa levonási jog elvitatásával, adóhiánynak minősülő adókülönbözet megállapításával zárul, annak komoly anyagi következményei vannak:
- Adóhiány: Meg kell fizetni a levonásból kizárt Áfa összegét.
- Adóbírság: Az adóhiány után alapesetben annak 50%-áig terjedő bírság szabható ki.
- Késedelmi pótlék: Az adóhiány után a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi pótlékot kell fizetni.
- Súlyosbító körülmény: Ha az adóhiány bevétel eltitkolásával, hamis bizonylatok (pl. fiktív számla), könyvek, nyilvántartások felhasználásával, meghamisításával vagy megsemmisítésével függ össze, a törvény kötelezően az adóhiány 200%-ának megfelelő adóbírság kiszabását írja elő! Kijelenthető, hogy a fiktív számlás esetekben (KMK vélemény 1. pont), illetve ahol a számlabefogadó adókijátszásban való aktív szerepe bizonyított (KMK vélemény 2. pont aktív esete), a revízió szinte kivétel nélkül a 200%-os bírságot alkalmazza.
A Büntetőeljárás Megindítása: A 200%-os bírság kiszabása mellett ezekben az esetekben a revízió szinte automatikusan büntető feljelentéssel (jelzéssel) él a NAV bűnügyi szakterülete (Pénzügyi Nyomozók Igazgatósága) felé. Ezzel megindul a büntetőeljárás költségvetési csalás gyanúja miatt, amely már egy teljesen más dimenzióba helyezi az ügyet, ahol a cégvezető személyes felelőssége és akár szabadságvesztése is felmerülhet.
Cikksorozatunk második részében részletesen foglalkozunk a Adócsalás Áfa ügyekben: eljárások, kockázatok, védekezés (II. rész, A Büntetőeljárási Fázis) és a hatékony védekezési stratégiákkal.
A jelen cikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül a Molnár és Márk Ügyvédi Társulás egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleményének vagy jogi állásfoglalásának, adótanácsadásnak. A Molnár és Márk Ügyvédi Társulás a jelen cikkben foglaltak egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.